A katonák karácsonyozásáról egy Érden tartott előadáson mesélt a hallgatóságnak dr. Stencinger Norbert.
A történész elmondta, hogyan ünnepelték meg a karácsonyt száz évvel ezelőtt, az I. világháború idején a fronton ragadt katonák. Noha a hit fontos volt számukra, de az átélt borzalmak miatt sokan veszítették el a hitüket. Ha megtehették, a tábori lelkészek megkíséreltek hétről-hétre szentmisét tartani a katonáknak, és lélekemelő prédikációkkal bátorították őket.
Gyakran volt példa az „általános feloldozásra”, különösen egy-egy csata előtt, ha nem volt lehetőség az egyéni gyónásra. Imakönyveket is készítettek a katonáknak, a benne leírt könyörgések pedig a katonai élet minden területére kiterjedtek, és vigasztalásként is szolgáltak, hisz ezen elmélkedések által könnyebben feldolgozták az őket ért lelki traumákat.
A karácsonyi ünnepekre különösen odafigyeltek mind a lelkészek, mind pedig a tisztek. Adventi időszakban biztosították a gyónási lehetőséget, de levélírásra, apró ajándéktárgyak készítésére is adtak időt a katonáknak, sőt, nem egy esetben betlehemes játékkal is készültek, amit bemutattak a táborban. 24-én, karácsony estéjén még a leghevesebb harcokban is elcsendesedtek a fegyverek, és rendszerint apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak a bajtársak.
Előfordult, hogy feldíszítettek egy kinti fenyőt, meggyújtották rajta a fényeket, és ezt látva, az ellenfél is letette a fegyvert. Soha nem előre megbeszélt tűzszünetek voltak ezek a pillanatok. Sőt, arról is lehetett hallani, hogy az ellenséges katonák élelemmel teli zsákot tettek a fára, amelyet persze előbb gyanakodva fogadtak a frontvonal másik oldalán – idézte fel a történész.
Forrás: Érdi Újság
