Az adventi várakozás és a karácsony közeledte különleges helyet foglal el mindannyiunk szívében, amikor a hétköznapok rohanása helyett lelassulhatunk és befelé fordulva figyelhetünk önmagunkra és egymásra.
Juhász Gyula – Karácsony felé című verse pontosan ezt az ünnepre hangoló lelkiállapotot ragadja meg: a decemberi varázslatot, a szeretet és a remény csillagát, amely ilyenkor fényesebben ragyog mindenki lelkében.
Az advent időszakában újra megtalálhatjuk a hitet, a jóságot és a megbékélést, hogy ne csupán az ünnep napjaiban, hanem egész évben törekedhessünk a szeretet és az összetartozás értékeire.
Jöjjön Juhász Gyula – Karácsony felé verse.
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
