Áprily Lajos Karácsony est című karácsonyi verse csendes, bensőséges hangulatban szólal meg, az ünnepi esti fények alatt a szeretet, az adás és a lelkiség igazi jelentését tárja fel.
A költő egyszerű, mégis mélyen megható képeken keresztül mutatja be, ahogy a karácsony éjszakája nem a tárgyi gazdagságban, hanem az őszinte, meleg gesztusokban – egy simogatásban – válik valódi ünneppé.
A vers fő üzenete, hogy a szeretet, az együttérzés és az apró, szívből jövő ajándékok adják az ünnep igazi értékét.
Ez a lírai vallomás a mindennapokból kiemelkedő ünnepi pillanatban Krisztus szellemiségére, az emberi jóságra és a lélek önzetlenségére hívja fel a figyelmet.
Jöjjön Áprily Lajos: Karácsony est verse.
Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.
Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?
Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?
Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.
Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.
