Retro karácsonyfadíszek: ezzel díszítettünk gyermekkorunkban – íme válogatásunk.
A karácsony egyik éke a karácsonyfa, s fenyő mit sem érne a díszek nélkül. A pompába öltöztetett örökzöld hirdeti az örömöt és a boldogságot. Kalandozzunk kicsit vissza a múltba, milyenek is voltak gyermekkorunk díszei.
Manapság annyi díszből válogathat az ember, hogy csoda. Olyan karácsonyfát varázsolt otthonra, amilyet csak szeretnél: ha egyszínűt, egyszínűt; a villogósat, villogósat; ha vegyeset, akkor vegyeset. A modern díszek többsége már műanyagból készült, s potom pénzért is hozzájuk lehet jutni. A megvalósításnak csak a képzelet szab határt. Főleg hogy már a műfenyők színei sem egyértelműen csak zöldek.
Régen minden más volt. Azok a karácsonyfadíszek amik akkor voltak, mára már a retro szóval illetett darabok. Annak idején még selyempapírba csomagolva pakoltuk el őket kartondobozokba, amikre nagy betűkkel ráírtuk: KARÁCSONYFADÍSZEK. Így talán megmenekültek attól, hogy év közben az egészet lerántva ripityára törjön az összes. Ugyanis ezek a díszek még többnyire üvegből voltak, s bizony ha nem figyeltünk, törtek. Így minden december 24. egyben a fogyást is jelentette, már ami a díszeket illeti. Hány és hány karácsonyfadísz adta meg magát az apró kezek ügyetlenkedésének. Szüleink mégsem voltak dühösek, ez valahogy hozzá tartozott a hangulathoz.
A választék közel sem volt olyan gazdag, mint napjainkban, s a fenyő tetejére is csak csúcsot lehetett helyezni, semmi csillag, semmi angyal. Más kor volt, más divattal, más elvárásokkal. A csúcsok jelentették a legnagyobb kihívást, olyanra kellett faragni a fát, hogy rá lehessen húzni, s ez mindig az apák, nagypapák, vagy éppen felemelt kisgyermekek feladata volt.
A retro gömbdíszek közül voltak egészen különlegesek: szépen megmunkáltak, ahol „bemélyedésben” műanyag figurákat rejtettek el, volt amelyik a csillámpor elődjével, valamiféle ezüst vagy arany szórással volt ékesítve, volt amelyiket festést csodálhattunk meg minden évben.
A sárga kiscsirkék is szinte minden otthonban megtalálhatók voltak, ahogy a jégcsapok is. Sőt, az a fura rúgós körkörös valami is, amit több színben is látni lehetett, s a gyermekek örömmel húzkodták meg egészen addig, amíg meg nem lazult, vagy rájuk nem szóltak. A festett tobozok is igazi retro karácsonyfadíszek, biztos sokunknál még most is van otthon, ahogy a gombadíszek is.
S a fából készült karácsonyfadíszeket sem szabad kihagyni: hintaló, szánkó, hóember, harang, télapó volt gondosan kifaragva és festve. Persze ez már a tehetősebb családoknál, vagy ahol volt külföldön rokon.
A karácsonyi boa és az ezüst vagy arany lametta is az ünnephez tartozott. Ezeket a végén kellett feltenni a fára. A lematta nagyobb buli volt, hiszen az ember dobálhatta kedvére. A kellemetlenség csak akkor volt, amikor szedtük le a fát, s gondosan ki kellett válogatni az ágak közül. Mert azt sem egy évre vettük, hanem szépen kisimítva eltettük jövőre.
Mert a retro karácsonyfadíszeknek leginkább eszmei értéke van. Emlékek, történetek, elvesztett szeretettek szellemi lengi körül, s a mi kötelességünk, hogy megmutassuk a mostani generációnak: vannak tradíciók amiket igenis tovább kell adni, mert leginkább lelkileg éri meg!
Még több retro karácsonyfadiszért klikk.
