Oszvald Marika 2012-ben nyilatkozott karácsonyi emlékeiről.
– Gyerekkorából milyen karácsonyokra emlékszik?
– Csodálatosakra. Szokták mondani, hogy nem az ajándékról szól ez a dolog, de amikor gyerek voltam, mégis mindig nagyon örültünk, amikor a fa alatt megláttuk az ajándékokat: a játékokat, a titkokat. Mindig nagyon jó érzés volt. A szüleim nagyon sok figyelmet fordítottak a karácsonyra. Volt olyan, hogy apukám átment az egyik szobába – egymásba nyíltak a szobáink –, onnan egy nagy bottal átnyúlt a másik ablakába, és kopogtatott, és akkor tényleg elhittük, hogy a Jézuska beszállt az ablakon, és épp akkor tette le a fát. Nagyon varázslatos karácsonyaink voltak gyerekkoromban, és én is igyekeztem a későbbiekben ezt a hagyományt folytatni. Mivel már nem élnek a szüleim, én vettem át a szerepüket, és szerintem valamennyire érzékem is van hozzá. Én vezényelem le a karácsonyt: énekelünk, imádkozunk, aztán megjönnek az ajándékok, feltesszük a Messiást, gyönyörű zene szól, és az egész olyan csodálatos. – nyilatkozta a művésznő.
Emlékszem egyszer egy karácsonyra, amikor a gyerekem még picike volt. Annyi ajándékot kapott, hogy Dunát tudtunk volna vele rekeszteni, és amikor az utolsó ajándékot is kibontotta, megkérdezte, hogy nincs több? De volt olyan is, hogy Bécsben ünnepeltünk, mert ott volt előadásom, és akkor meg az mondta, hogy érdekes, hogy Bécsben sokkal szebb ajándékokat hoz a Jézuska. Persze ezek a vicces részei a dolognak. Tényleg nagyon fontos ünnepnek tartom, mert az ember lelke egészen meg tud újulni. Én nem is rohanok ilyenkor, már korán elkezdem az ajándékvásárlást, és nem arra koncentrálok, hogy mindenkinek a legdrágábbat vegyem. Itt nem arról van szó, hogy mindenkinek meg kell venni a színes tévét és a laptopot, mert azt az ember elintézi év közben, akinek pedig szüksége van rá, úgyis szól. Itt a figyelmesség a lényeg. Én például sokszor azt sem tudom, hogy kitől mit kaptam, nem foglalkozom vele igazán.
– Meglepetést azért tudnak önnek okozni?
– Igen, természetesen. A lányom meg is teszi, mindig felkapom a fejem, hogy milyen fantasztikus dolgokat talál ki. Csodálatos gyerekem van. Én egyébként is rajongó típus vagyok, így nagyon tudok örülni mindennek.
