Ilyenkor decemberben a szeretet is erősödik bennünk barátaink felé. Mutassuk hát ki nekik, mennyire fontosak az életünkben! Ezekkel a szerzeményekkel lepjük meg, küldjük el nekik üzenetben!
Íme a karácsonyi versek barátoknak!
Kosztolányi Dezső: Karácsony
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
Kóródi László: A szeretetért: Karácsony szólít
Ha kőszikla a szíved, kemény és hideg,
lelked sem lesz más, mint kő, örökké rideg!
Csiszold a követ, melybe vésik nevedet,
meglágyul a szíved, lesz benne szeretet!
Ne várj karácsonyig, hát minden nap szeress,
öleld át barátid, és szívedből nevess!
A kőszikla-szíved nem ismer haragot,
karácsony megkondít neked sok harangot!
Harangok zúgása öleli lelkedet,
tornyokból száll feléd őszinte szeretet!
Harangszó éneke eléri füledet,
érzi a lelked, hogy kis Jézus született!
Meglágyul a szíved, és nem lesz már kemény,
és lelkedben táncot jár az örök remény!
Szebb lesz az életed, higgy nekem, barátom,
így lesz minden napod szeretett karácsony!
Szeibert Ágnes: A lélek dala
Szenteste
Szentestén a fenyőfán kigyúlnak a fények,
Lelkünkben felcsendül egy ismerős ének.
Bezártuk egy évre, elrejtettük mélyre,
Féltve őrizgettük ezen szép estére.
Védtük e dallamot, mintha üveg lenne,
Pedig minden percben fürödhetnénk benne.
Dúdoljuk most együtt a szeretet dalát,
Ne rejtsük el többé, mert éhezi a világ.
Juhász Gyula: Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Katonáné Hrotkó Anita: Karácsony közeleg
Ismét eltelt egy év, s végre itt a december.
Elcsendesedünk, korán sötétedik.
Az utcák hamar kiürülnek.
A lámpák fénye vezet minket a melegségbe.
Ahogy telnek a napok,
Lelkünk egyre inkább a szeretetre sóvárog.
A misztikus karácsony világát
Körbeöleli a fahéj illata.
Apró díszek a lakásban,
A gyertyák lángja a szobákban.
A család, kikkel együtt lehetünk,
Ünnepi díszbe öltözik a lelkünk.
Majd megjelenik az égen egy hópihe,
Amit sok ezer követ ide, a földre.
Kinézve az ablakon, fehér lepel mindenhol.
Bent, az otthon melegében karácsonyfa díszeleg.
Gyermeki, édes álmok, csillogó tekintetek övezik a szeretetet.
Mert ez az egész arról szól,
Hogy egymásnak vagyunk, szeretünk, és ez oly jó.
