Karácsony lényege és időpontja
A karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, Jézus születésének napja, amelyhez számos vallásos és népi szokás kapcsolódik. A mai magyar gyakorlatban a fő családi ünnep általában december 24-én, szenteste zajlik, de az egyházi naptár szerint december 25–26. a karácsony két ünnepnapja.
Magyar karácsonyi szokások
Magyarországon hagyomány a karácsonyfa állítás, az ünnepi vacsora (gyakran halászlével, rántott hallal, bejglivel), az ajándékozás és a templomi mise vagy istentisztelet. Régi falusi szokások közé tartozott az ostyahordás, a pásztorjárás vagy a regölés, amelyekben énekkel, jókívánságokkal és kisebb adományokkal járták a házakat.
Karácsonyfa és díszítés
A karácsonyfa-állítás szokása a 16. századi német protestáns területekről terjedt el, és a 18–19. században vált fokozatosan általánossá Európa-szerte. Magyarországon a 19. században jelent meg az arisztokrata és polgári családoknál, majd a 20. századra vált általánossá, ma pedig szinte minden otthonban központi ünnepi szimbólum.
Európai és világbeli karácsonyi hagyományok
Európa különböző országaiban sajátos karácsonyi szokások élnek: Finnországban például a szaunázás része az ünnepnek, Dániában rizspudinggal kedveskednek a „manónak”, míg Portugáliában szárított tőkehalas vacsora a hagyomány. Sok helyen más-más figura hozza az ajándékot (például Babbo Natale Olaszországban), és eltérő napokon érkezik – Mikuláskor, Szenteste vagy akár december 13-án.
Régi népszokások, babonák
A régi magyar karácsonyi népszokások között szerepelt a termékenység- és bőségvarázslás (pl. mit tettek az asztal alá, hogyan osztották az almát), illetve a ház és az állatok „megáldása”. Sok helyen külön jelentést tulajdonítottak annak, ki lép be először az ünnepi házba, mit esznek vacsorára, vagy hogyan bánnak az ételmaradékokkal, mert ezekhez a következő év bőségét, egészségét kötötték.
