Juhász Gyula Karácsonyi köszöntés című verse a háború sújtotta idők karácsonyi estéjének különösen megható, elgondolkodtató lenyomata.
A költő ebben a művében a fronton szolgáló katonákhoz, az otthontól távol lévőkhöz szól, akik számára az ünnep a béke, a testvériség és a remény szimbóluma.
A vers egyszerre idézi meg a betlehemi csillag örök fényét és az emberi vágyakat egy boldogabb, összetartóbb világ iránt.
A lírai sorokban a hit, a szeretet és a megbékélés kívánsága jelenik meg — ez az igazi karácsonyi üzenet, amely ma is érvényes minden magányos, hazájától távol lévő, vagy nehézségekkel küzdő ember számára.
Juhász Gyula: Karácsonyi köszöntés
A Makón pihenő katonáknak
Betlehemi csillag
Szelíd fénye mellett
Ma az égen és a földön
Angyalok lebegnek.
Isten hírvivői
Könnyezve dalolnak
Békességet, boldogságot
Földi vándoroknak.
Harcos katonák is
Fölnéznek az égre
S rágondolnak álmodozva
A testvériségre.
Bujdosó raboknak
Idegen párnákon
Kedveseik szelíd arcát
Ringatja az álom.
Fáradt katonák ti,
Pihenjetek szépen
Karácsonyfák lángja körül
A mi szent esténken.
Gondoljatok hittel
Zsolozsmát dalolva
Eljövendő boldogságos
Szent karácsonyokra!
Csukaszürke köntös
Kopott, tépett szárnya
Megváltó nagy békességet
Hoz most a világra.
Győzelmes örömmé
Válik majd a bánat,
Lesz még otthon víg karácsony
Magyar katonáknak!
