Az adventi kalendárium használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt.
Az adventi naptár hagyománya a XIX. századig nyúlik vissza, előde a protestánsok között terjedt el.
A legelső kézzel készült adventi naptár 1851-ben készült, de még közelről sem hasonlított a mai naptárakhoz. A vallásos családokban naponta kis bibliai képeket akasztottak a falra, vagy meggyújtottak egy gyertyát, esetleg krétával húztak egy vonalat a padlóra, december elsejétől karácsony napjáig.
Az első nyomtatott adventi naptárat Gerhard Lang készítette 1908-ban, bár ezen még nem voltak kisablakok, csak színes kis képeket lehetett feltűzni naponta egy kartonra. Később azonban a nyithatós változatot is ő kezdte nyomni, az ablakok mögött vallásos kis képekkel.
Állítólag azért volt ennyire elkötelezett híve az adventi naptáraknak, mert kiskorában annyira türelmetlenül várta a karácsonyt, hogy az édesanyja készített neki papírból gyertyákat, amiket feltűzhetett mindennap egy kartonra, hogy gyorsabban teljen az idő.
A 20. század elején csatlakozott Langhez a Sankt Johannis Printing Company, ahol olyan adventi naptárak készültek, amikben a kis ablakok mögött bibliai idézetek rejtőztek. Az adventi naptár diadalmenetre indult Európában, de Langnak a ’30-as években be kellett zárnia a nyomdáját, ám addig 30 különböző designnal tervezett adventi naptárakat.
A második világháború miatt megtorpant az adventi naptár terjedése, mivel a kartonpapír hiánycikk lett, így egészen 1946-ig kellett várni, hogy Richard Sellmer kezei közül kikerüljön az első, háború utáni kalendárium. Ebből a változatból alakult ki aztán 1958-ban a ma is mindenfelé kapható, csokit rejtő adventi naptár. – írja a gyermekszoba.blog.
