A karácsony sokaknak egyfajta személyiségpróbát is jelent, mert ilyenkor derülhet ki, miként tudják a vásárlási elvárások és a valódi érzelmek között az egyensúlyt megteremteni – állítja az ünneplés lélektanát kutató író, pszichológus.
A fogyasztói társadalom egyik kísérőjelensége a különféle hangzatos reklámokkal az újabb és újabb javak megszerzése iránti vágyak életben tartása – mondta Szendi Gábor, az ünneplés lélektanát kutató író, pszichológus. Ez azonban hamis értékrend kialakulásához vezethet, ahol a megvett tárgyak gyakran eleve csupán ürügyül szolgálnak a vásárlásra. Ezt támasztja alá az a felmérés, amely szerint az árucikkek mintegy 40 százalékára igazából nincs szükségünk, 10 százalékát pedig soha nem is használjuk. Mindez karácsony tájékán még inkább felerősödik – tette hozzá.
A vásárlási lázban azonban könnyen háttérbe szorulhat az ünnep eredeti szándéka, a családi összetartozás, az egymásra odafigyelés, az egymás iránti megbecsülés erősítése – figyelmeztetett a szakember. Ez a „kapcsolati háló” az anyagi helyzettől függetlenül mindenkinek fontos a lelki egyensúly megőrzéséhez. Ilyen emóciók nélkül az ember rövid időn belül sebezhető, szorongó, sértődékeny, depresszióra hajlamossá válhat. A belső harmóniáját elveszítő ember a számára megmagyarázhatatlan szorongása, „érzelmi elsivatagosodása” ellen – éppen a fogyasztói szemlélet hamis értékrendjét követve – különösen karácsonykor látványos presztízsajándékokkal próbálja a szakadozó kapcsolati hálót foltozgatni.
Ünnepekkor újabb sebek keletkezhetnek
A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy ilyenkor azonban gyakran csak újabb sebek keletkeznek, főként akkor, ha a megajándékozott is hasonló mentalitású, pénzben méri a szeretetet, miközben maga is érzi, hogy az érzelmek más dimenzióban keresendők. Ilyenkor hiába a lekapart árcédula, könnyen kiderülhet, mennyibe került az elkápráztatási erőfeszítés.
A „csupán ennyit érek neked” logika mentén a felek mindegyike csalódott, elillan az áhított karácsonyi hangulat –- jegyezte meg a pszichológus. Szendi Gábor szerint az ilyen helyzetek elkerülése érdekében szemléletváltásra lenne szükség az ajándékozás „rítusát” illetően: az ajándék adásához, elfogadásához nem annyira pénzre, mint inkább empátiára van szükség.
